Nyitólap

Repül felettünk az idő. Vagy mi repülünk alatta? Erőket vontunk össze. Az ének tanár és a himpell… vagyis vincellér. Josef Kerl Weisenburgból és Bakonyi Péter Nagyatádról. Pincénk van immáron Villányban, és korszerűnek mondható feldolgozónk is lett. Ott. Traktorunk fülke nélkül. Mert szeretjük a menetszelet, meg aztán amúgy sem kell fülke, ha sütőporral fújsz. Több már a szőlőnk is. Öreg tőkék is vannak bőven. Köszönik szépen, jól vannak. Zweigelt, Oportó, és egyéb apróságok. Összejön úgy 4 ha-ra való a Cabernet franccal együtt. 

Amúgy az az 1000 tőke Cabernet franc idén tavasszal elültettetett a Melegmáj dűlőben. De előtte az eke kifordított valamit a földből. Az új generációnak már ez jut, nem „holmi római sírkövek”. Talán az első imperialisták járhattak erre anno? Vagy az istenek próbálták a fejünkre ejteni? Nem tudjuk. Régen volt. Nagyon régen. A lelet megtekinthető lesz a galériában. 

Szóval így állunk manapság és Villány felett az ég épp úgy változékony, mint egykoron. Ha nagyon megszokjuk a Napot úgyis beborul. Sokan válnak halandóvá mert beleszeretnek valamibe itt. És akkor földet érnek a békakövek és löszbabák között. Nők, angyalok és férfiak áldoznak két szín alatt földi és föld alatti paradicsomban, hogy létrejöjjön az Inspiráció Dei, rosszabb esetben Imitatio Dei. 

Célunk, hogy olyan körülményeket teremtsünk, amelyek együttállásából a fentihez hasonló események bekövetkezhetnek. Be akarunk vonzani. Mi is inspirálódni szeretnénk ez által. Sok dolgunk van még az ügy érdekében. Folytatjuk. Villányban a Dózsa 33-ban